Várdomb története
Várdomb a nevét feltehetőleg a falu közepén
lévő dombon a római korban (2. század) épült erődítményről
(vár a dombon) kapta. Az erődítmény Szekszárd (Alisca) városát védte
déli irányból az Eszéket (Mursa) Budapesttel (Aquincum) összekötő
hadiúton.
Az iskolai történelemoktatáshoz használt térképeken
(2. század) "Ad Statuas" néven szerepel. A fogalom jelentése: a szobrokhoz,
azonban szobrokról nincs sem írásos, sem tárgyi jel. Sok római kori tégla -
és cserépdarab, valamint egyéb tárgy került elő egy-egy kiadós nyári
zápor alkalmával, vagy a helybeliek szőlőhegyi munkája nyomán.
Ezeket a leleteket a Wossinsky Mór Megyei Múzeum őrzi Szekszárdon.
A 4. században a népvándorlás hullámai átvonultak e
tájon is. Tolna megye nagyobb, keleti része fejedelmi birtok lett. A déli
részét Botond vezér birtokolta. A kalandozások után Koppányé, majd a
pogánylázadás leverése után a királyoké ez a terület.
A jelenlegi községtől mintegy 2 km-re
Dél-nyugatra lehetett az a 11. századi Kesztölc nevű település ( a név
a latin castellum = vár, kastély szóból ered), mely a 12. századtól a
cikádori apátság birtokát képezte, még a 14. században is vásári joggal
rendelkező mezőváros volt.
III. (VI.) Károly király 1722/23-i
országgyűlésen jóváhagyta a 103. törvénycikket, mely szerint bármely
szabad embert be lehessen hívni az országba, s itt 6 évre mentességben
részesüljön a közterhek alól. A földesurak telepítési megbízottai
elsősorban a Felső-Rajna és a Felső-Duna vidékén jártak
sikerrel. A svábok, frankok, lotharingiaiak fenyegetve érezték magukat a
francia seregek pusztításaitól, s a sűrű népesség miatt
megélhetési gondokkal küszködtek. Ezért hatottak a Magyarországról szállongó
hírek: "aki ott rozsot vet, búzát arat, s a szőlővesszőkön
arany sarjad...".
A várdombi német családok számáról, betelepítésének
idejéről pontos adat nem áll rendelkezésre. A szájhagyomány
generációkon át úgy őrizte, hogy 12 család alapította a falut és a
Schwarzwald környékéről jöttek.
Egy írásos adat szerint Várdomb 1756-ban kötött
szerződést, az adómentesség 6 évre szólt. Ekkor a megyében 9 község nem
robotol - közöttük van Várdomb is.
Feltételezhető, hogy 1750 táján kezdődött
a betelepülés és több éven át folyamatosan zajlott. A várdombiak Németország
különböző részeiről származnak, ( erre az eltérő hangzású
családnevekből következtethetünk, pl. Breitenbach, Koster, Kneller,
Klieber, Halbich, Schamberger, Neubauer, Essig, Melter, Waldschütz, Willi,
Seitz, Böß, Hüber és Pribenszky, Poszovácz, Lakovicz, Gregorits, Mozsonits),
esetleg másodszori települők is vannak lakói közöttk, akik Magyarország
más részén már egyszer szerencsét próbáltak, de nem találták meg
számításukat. Az otthonra talált családok sok esetben értesítették a
Németországban maradt rokonaikat, bíztatva őket is az
áttelepülésre.
A község határa nagyon kicsi volt, ezért a telepesek
állandó, viszonylag egységesnek mondható faluközösségben éltek, ahol szinte
magyar szó el sem hangzott, de a későbbiekben - a századfordulót
közvetlenül megelőző és azt követő években is - csupán 3-4
magyar család lakott a községben.
Ez az állapot az 1930-40-es évekig fennmaradt. Az
iskolában ugyan megtanulták a magyar nyelvet, de a beszélt nyelv a német
volt.
Az I. és II. világháború sok áldozatot követelt a
falu lakosai közül is. A háború végén sokan elmenekültek, de nagy részét
1947-48-ban kitelepítették. Helyükre felvidéki magyar családokat telepítettek
be.
